Gondolkoztál már azon, hogy vajon miért
viselkedtél valamilyen módon egy adott helyzetben?
Miért éppen úgy és nem pedig máshogy? Vajon mi határozza meg azt, hogy én egy adott módon viselkedek? Ezek olyan kérdések, amikre a pszichológusok már több mint egy évszázada keresik a válaszokat.
Az egyik legmeghatározóbb tényező egy adott viselkedésnél az a tanulás. Azért viselkedek így mert ezt tanultam. A szülői nevelés egyik legfontosabb feladata a tanítás, amit tudatosan és tudattalanul is elsajátít a gyermek. Ennek fontos szerepe van a terápia során. Ha segítséget kérünk vélhetően egy viselkedését szeretnénk megváltoztatni, ami nagy eséllyel tanulás miatt is maradt fent.
Például, ha szorongunk mert társasági helyzetben kell helyt állnunk, vélhetően megtanultuk az évek során, hogy a társasági események félelmetesek. Lehet, hogy a szüleinken láttuk a félelem jeleit egy szociális eseményen, vagy mi kerültünk gyakran kellemetlen helyzetbe, mindenesetre megtanultuk, hogy a szociális esemény félelmetes, így kerülendő. Ilyenkor a viselkedésünk mélyére áshatunk és kideríthetjük, mi is az, amit megtanultunk. Kiderülhet később, hogy a szociális események csak bizonyos esetekben félelmetesek, de vannak olyan társasági helyzetek, ahol nincs okunk aggodalomra. A tanulás tehát gyakran a viselkedésünk alapja.
Egy másik ok, ami a viselkedésünket meghatározza, az nem más, mint a genetika. Ma már a köznyelv is átvett olyan szavakat, mint az “extrovertált” vagy “introvertált”. Ezek a szavak személyiség vonásokra utalnak. A személyiség vonásokat pedig részben az határozza meg, hogy milyen géneket öröklünk a szüleinktől. Ha az anyám és az apám mindketten társaságkedvelők és sokat beszélnek, kicsi az esélye, hogy én introvertált és magamba zárkózó legyek. Van rá esély, de alacsony a valószínűsége. Ily módon a viselkedésünket gyakran az határozza meg, hogy kik a szüleink. Csak, hogy az előző példánál maradjunk, ha én extrovertált szülők gyereke vagyok, akkor nagyobb az esélye, hogy társasági összejövetelekre igent mondok, sőt én is szervezek, mintha introvertált szülők gyereke lennék.
A fent említett két ok, a tanulás és a genetika gyakorlatilag azt a kérdést feszegeti, hogy a környezetünk határoz meg minket vagy a születésünk körülményei? Akár az egyik akár a másik, akár mindkettő arra a következtetésre juthatunk, hogy valójában nem tudunk változtatni a viselkedésünkön. Vagy azért, mert megtanultuk a rossz viselkedést vagy azért, mert ez van belénk kódolva.
Szerencsére ez nem igaz. Van egy harmadik ok, ami a viselkedésünk mögött áll, ez pedig az egyediségünk és a szabad akaratunk. Hányszor tapasztaltuk, hogy az alma mégis messze esett a fájától? Hányszor éltük át, hogy annak ellenére, hogy a szüleink máshogy viselkednének, a barátaink máshogy viselkednének, mi mégis egy adott cselekedet mellett döntünk, ami jó hatással lesz aztán ránk? Epiktétosz, görög filozófus szerint az egyetlen dolog, amin változtatni tudunk, az a saját akaratunk.
Az ember cselekvőképes, és akarattal változtatni tud saját magán. A három ok közül ez az, amire a legnagyobb hatással lehetünk. Önismerettel, akaraterővel és motivációval képesek vagyunk változtatni a saját viselkedésünkön, hogy ezzel a saját életünket és a világot szebbé varázsoljuk.