A mentaliz
áció egy imaginatív mentális képesség, amelynek segítéségével meg tudjuk jósolni, hogy másik ember mit gondolhat, mit érezhet, milyen szükségletei és vágyai állhatnak viselkedése hátterében.
A mentalizáció a kötődéshez hasonlóan a korai kapcsolatok és gondoskodás közben alakul ki. Evolúciós szempontból a funkciója, hogy mások viselkedését hatékonyan értelmezni és előre jelezni tudjuk. Hatékony mentalizáció során képesek vagyunk egy adott társas helyzetet megfelelően értelmezni és mások szándékairól, lehetséges érzelmeiről rugalmasan elmélkedni.
Nagyon fontos kiemelni, hogy ez a hatékony “kontrollált” mentalizáció alapvetően nyugodt, érzelmileg kevésbbé stresszes helyzetekben működik jól.
Nagy érzelmi stressz hatására, amikor valamilyen szorongással elárasztódunk a kontrollált mentalizáció helyett egy automatikus mentalizáció kapcsol be.
Ez a fajta mentalizáció előítéletes, reflexszerű, kevésbbé reflektív és nem rugalmas. Érzelmileg viharos helyzetben ezáltal könnyen félreérthetjük a másik szándékait, akár arcvonásokból vonhatunk le téves következtetéseket arról, hogy a másik mit gondolhat éppen.
Ilyenkor a másikra nem tudunk érzelmileg támaszkodni és elhagyatottnak érezhetjük magunkat. Ahogy az érzelmi vihar csendesedik, úgy mentalizációnk is visszatér a kontrolláltabb állapotba és ismét a környezetünkben nagyobb biztonságot tudunk átélni.
A fentiek értelmében a mentalizáció, kötődési stílus és az érzelem szabályozás egymásra kölcsönösen hat.
(Dr. Kaiser Jonathan pszichiáter szakorvos írása)