Parentifikáció – mikor túl gyorsan kellett felnőnünk
A parentifikáció jelenségét először 1973-ban Böszörményi- Nagy Iván és Geraldine M. Spark családterapeuták írták le, mi szerint bizonyos családokban a gyerekektől elvárják, hogy szülői szerepet töltsenek be. Ilyen esetben a gyermek olyan feladatokkal szembesül, melyek nem életkorának megfelelőek, hanem mindig a felett álló terhek, melynek következtében nem tud koncentrálni a saját életkorának megfelelő kihívásokra.
Milyen feladatok lehetnek ezek?
A parentifikáció érzelmi és instrumentális formában is jelentkezhet.
Ha például a szülő a gyermektől várja azt az érzelmi támogatást, melyet alapvető esetben társától várhatná el, ha a gyermek lesz a szülő bizalmasa, vagy a család „közvetítője”, esetleg a gyermeket teszi felelőssé boldogságáért, akkor érzelmi parentifikációról beszélünk. Instrumentális esetben a gyermek olyan szülői feladatokat lát el, mint testvéreiről való – nem alkalomszerű- gondoskodás, a háztartás vezetése vagy például esti mese olvasása.
Bár ez a jelenség a családi életben sokszor láthatatlan és rejtve marad, hosszútávú következményei mégis komoly nehézségeket okozhatnak a felnőtt életükben.
Parentifikált személyeknél később gyakran tapasztalható párkapcsolati nehézség, erős alkalmatlanság érzés, munkahelyi nehézségek, saját határaik meghúzásában tapasztalt nehézség, valamint erős szorongás és akár depresszió is. Jellemző lehet még a perfekcionista, erős belső kritikával rendelkező személyiség kialakulása, aki szeretné a megjavíthatatlant is megjavítani.
Mit tehetünk felnőttként?
· Beszélj róla! Első és legfontosabb lépés a gyermekkori nehéz érzések felismerése és validálása.
· Fedezd fel, téged mi tesz boldoggá! Ha sikerült elfogadni a gyermekkori történéseket, egy lépéssel közelebb leszel a saját határaidnak meghúzására való képességhez, valamint ahhoz, hogy megismerd mi az, ami téged és a te belső gyermeki éned boldoggá tudja tenni, megnyugtat.
· Koncentrálj a jövőre! Ha ezeket az érzéseket sikerült felismerni és elfogadni, úgy apránként sikeresen feldolgozhatjuk, és újra írhatjuk kapcsolati sebeinket.