Transzgenerációs traumának nevezzük a traumatikus események olyan hosszútávú hatását, amely egyik generációról a következőre öröklődik. Nem csak a traumában közvetlenül érintetteket befolyásolja, hanem a leszármazottakat is, akár az egész családot.
Transzgenerációs traumára példa a Holokauszt. A szenvedés, az átélt borzalmak bevésődtek a túlélők emlékezetébe, lelkébe, életük minden területére hatással van. A trauma átadódik a következő generációra, ez azonban nem feltétlen úgy történik, hogy az érintett elmeséli a leszármazottaknak, gyakran inkább a viselkedése és az érzelmei közvetítik a traumát, nyomot hagyva ezzel a családi dinamikán is.
Azok a személyek, akiknek a családi előzményében valamilyen kollektív trauma érintettség van, gyakran érzik az esemény indirekt hatásait, ez lehet például krónikus stressz, szorongás, vagy depresszió.
A transzgenerációs traumákkal kapcsolatban fontos szót ejteni a modern biológia egyik kiemelkedő kutatási területéről, az epigenetikáról. Az epigenetika a gének olyan öröklődési formájának a vizsgálata, amely nem jár együtt a DNS szekvenciájának megváltozásával. Arra a kérdésre keresi a választ, hogy hogyan befolyásolja az utódok génkifejeződését a környezet szülőkre gyakorolt hatása.
A transzgenerációs traumákkal összefüggésben tehát azt, hogy a kulcsesemény szülőkre gyakorolt hatása milyen változásokat eredményez az utódok génkifejeződésében. Konkrét példával élve, egy holokauszt-túlélő leszármazottja a traumatikus esemény hatására szenvedhet krónikus stressztől, szorongástól vagy depressziótól akkor is, ha annak nem volt közvetlen elszenvedője.
Mind a transzgenerációs traumával kapcsolatos kutatások, mind az epigentikai kutatások ígéretes, új területei a pszichológiának, hozzájárulnak új terápiás lehetőségek kidolgozásához, a gyógyulás elősegítéséhez.
(Tollner Viktória klinikai szakpszichológus írása)