Életünk kiteljesedésében fontos szerepet játszik egy párkapcsolat kialakítása, családunk megalapítása, gyermekeink önálló érett felnőtté válásának segítése. Ez egy nagyon sok örömmel és boldogsággal járó feladat, de egyben roppant nehéz is. Nincs olyan család, ahol ne fordulnának elő problémák, hisz azok életünk szerves részei.
A családterápia a családtagok közötti kapcsolati problémákra fókuszál, és célja olyan közös családi egyensúly megtalálása, amelyben minden családtag igényeinek helye van.
A családterápiás problémák számba vételénél a család életútjának szakaszait tekintettük kiindulópontnak, és az azokhoz kapcsolódó problémákat próbáltuk a hétköznapok szempontból körbejárni. Minden család változások sorozatán megy keresztül a gyermek születésétől a házastárs haláláig, amelyek minden esetben komoly problémákat, konfliktusokat okozhatnak. Ezeket hívjuk „normatív kríziseknek”, mert minden családban megjelennek, és mindegyik krízishez közeli állapotot idéznek elő.
A családalapítással kapcsolatos nehézségek a gyermekvállalással, valamint a gyermek megszületésével kerülnek középpontba, hiszen ekkor házastársi kapcsolatról a figyelem az új jövevényre irányul. A nem harmonikusan működő párkapcsolat, a szülőségre való nem megfelelő felkészülés, a megnehezített családalapítás (örökbefogadás, mesterséges megtermékenyítés) mind olyan tényezők, amik még nehezebbé teszik az újonnan létrejövő szülői szerepeknek való megfelelést.
Később, egy testvér születésével a szülők figyelme már nemcsak egyfelé, hanem többfelé irányul, ezért az apák szerepe ekkor még fontosabbá válik: szükséges nagyobb szerepet vállalniuk az idősebb gyermek nevelésében, mert párjuk az újszülött igényeire összpontosít. A gyermekek idősebbé válásával a konfliktusok már nemcsak a felnőttek, de a testvérek között, illetve a szülők-gyermekek között is megjelennek és olykor igen komoly kríziseket eredményezhetnek (testvérféltékenység, aránytalan szülői odafordulás…stb.).
Az ezt követő időszakban újabb és újabb nehézségekkel kell szembenéznie a családnak mint például az óvoda, vagy az iskola elkezdése, a gyermekek külső személyekhez, környezethez való alkalmazkodásának nehézségei, és a szülők közötti kapcsolat újra felbukkanó problémái. Az eddig meg nem oldott konfliktusok komoly krízisekben és állandósuló családi veszekedésekben jelennek meg, amik figyelmen kívül hagyása el tudja lehetetleníteni egy család életét. Gyakori probléma az, hogy a gyermekek felcseperedésével a felnőttek az addig előtérbe helyezett szülőségükben benne maradnak és nem fordítanak figyelmet férj-feleség, férfi-női kapcsolatukra párjukkal. Ilyenkor sokszor eltávolodnak egymástól és külső kapcsolatok jelennek meg. Ekkor leggyakoribb a válás, különélés.
A gyermekek idősebbé válásával egyre nagyobb önállóságot követlenek, és szeretnék önállóan kipróbálni magukkal. Az önállósuló gyermekkel kapcsolatos problémák legtöbbször a túl korai vagy túl kései leválással, illetve az újra gyermek nélkül élő szülők félelmeivel, konfliktusaival kapcsolatosak.
A szülők gyermekükkel kénytelenek egy másfajta kapcsolatot kialakítani, ami sokkal kevesebb gondoskodást igényel. Rendszerint ekkorra válnak a saját szüleik időssé, így felszabadult figyelmük egy részét újra szüleik felé irányítják. Ekkor újra megjelenhetnek szülőkkel kapcsolatos egykori nehézségek, amikről mindkét fél úgy gondolta korábban már sikeresen megoldották (pl. nagyszülők költözése a családhoz, túlzottan beleszóló nagyszülők…stb.).
A családi élet utolsó szakasza az elmúlással, veszteséggel kapcsolatos nehézségeket rejti magában. A saját szülők elvesztése, házastárs elvesztése, esetleg a felnőtt korú gyermek korai elvesztése ugyanolyan gyászfolyamatot indít el, mint a párkapcsolat felbomlása, a munkahely elvesztése, vagy az egzisztenciális krízis. A családi veszteségek mindenkire hatással vannak és olykor megoldhatatlan helyzeteket tudnak előidézni, melyek megoldása külső szakmai segítséget igényelnek.
A mozaikcsaládok a fentebb felsorolt nehézségeken túl sajátos nehézséggekkel is szembe kell nézniük: egy korábbi válás után nehéz újra bízni egy társban, a két család gyermekinek összehangolódása, az szülői felelősségek megosztása (az új partner és a gyermekektől távol élő szülő között) nagyon nehéz feladatok és ezek megoldatlansága elhomályosíthatja a harmonikus családi működés kialakításába vetett bizalmat.
De ezek a problémák nem törvényszerűek, minden családban létrehozható az az egyensúly, amely a család tagjainak igényeit kellően figyelembe veszi. Minden családban kialakíthatóak azok határok, amik merevek ha veszély fenyegeti a családi békét, de rugalmasak és megengedőek tudnak lenni akkor, amikor erre van szükség.
A családterápia abban segít, hogy a család megtalálja ezt az egyensúlyt. Forduljon hozzánk bizalommal!
Az alábbiakban bővebben olvashat a különböző családi problémákról:
Mindannyian arra vágyunk, hogy boldog, harmonikus kapcsolatban/családban éljünk. Ennek sajnos lehetnek akadályai. Az első kihívás maga a párkapcsolat kialakítása. A magány, a szingliség sok más lelki problémát hozhat magával, mint az önértékelési zavarok, a kudarctól; csalódástól való félelem vagy a reményt vesztettség érzése.
Azonban egy párkapcsolaton belül is felmerülhetnek nehézségek, Ezek közül a leggyakoribbak az összecsiszolódás, a partnerhez való túlzott ragaszkodás vagy kiábrándulás, a féltékenység, az elköteleződéstől való félelem, az állandósult veszekedések, gyereknevelési problémák, , a válás, szexuális problémák, meddőség, és az intimitás valamint az őszinteség hiánya.
Amennyiben úgy érzi, hogy párkapcsolati problémáit nem képes partnerével megoldani, és külső segítségre lenne szükség a harmónia újbóli megtalálására, úgy forduljon hozzánk bizalommal. Szakértő pszichológusaink mindent megtesznek azért, hogy segítsenek a probléma megoldásában!
Minden párkapcsolatban megélhető a harmonikus együttélés, ha a pár tagjai elkötelezettek problémáik megoldása mellett!