„Nincs a sikernek olyan receptje, amely mindenki számára megfelelő lenne. Hiszen nem vagyunk egyformák. De mert az ember értelmes lény, minél jobban érti élete szerkezetét, annál közelebb kerül a boldogsághoz. Végső célja az, hogy önismerete fokához mérten kifejezze önmagát.“

Mutatott rá tökéletes pontossággal Selye János  osztrák-magyar származású kanadai vegyész, belgyógyász, endokrinológus, akinek egyik kiemelkedő kutatási területe a stressz, annak típusai és az egyes stresszválaszok következményei.

Az – egyébként lenyűgöző és hasznos – elmélet részletezése nélkül kiemelném röviden a stressz Selye által leírt két típusát: az eustresszt és a distresszt. Előbbi pszichikai, fizikai aktivitást vált ki belőlünk, és nem haladja meg megküzdési képességeinket, ez a „jó stressz”. Általában ezeket a helyzeteket éljük meg kihívással teli, de teljesíthető, örömmel, elégedettség-érzéssel járó helyzeteknek, melyekben fejlődik a személyiségünk.

Ugyanakkor az élet elkerülhetetlen velejárója a „jó stressz” mellett a „rossz stressz”, becsületes nevén distressz is. Ezekhez való alkalmazkodásunk vagy a megoldásuk azért okoz számunkra nehézséget, mert a kihívás a megküzdési készségünket meghaladja.

Szerencsénkre a megküzdési repertoárunk bővíthető önismeretünk fejleszthető. Így növelhető azon élethelyzetek köre, amelyekkel képesek leszünk kreatív módon szembeszállni. Ehhez elengedhetetlen önmagunk minél mélyebb megismerése, elfogadása és megértése.

Ez egy izgalmas, érdekes, alkalmanként nehéz és kihívásokkal teli folyamat, amelyben hasznos társat jelent egy ítélkezésmentes, elfogadó, érdeklődő, olykor konfrontatív szakember, aki végigkíséri ezen az úton, segít átlendülni az akadályokon, bátorítja a haladásban és támogatja a megpihenésben.

Örömmel veszem, ha ezen az úton kísérőjéül választ és legjobb szakmai tudásommal hozzásegíthetem egy teljesebb, boldogabb élethez, aktuális nehézségeivel való kreatív megküzdéshez.