Óvoda előtti időszak
A születés utáni első idők a szimbiózis jegyében telnek. A gyermek és az édesanya egymástól elválaszthatatlan. Amit az anya érez, azt érzi a gyermek is. Ha az anya nyugtalan, feszült vagy szorongó, akkor a gyerek is nyugtalan és feszült lesz. Sokat fog sírni, alvási étkezési problémák léphetnek fel. Nehezebben lehet megnyugtatni, és ez még feszültebbé teszi az anyát, aki ettől még feszültebb és idegesebb lesz. Éppen ezért nagyon fontos, hogy az édesanya nyugodt és kiegyensúlyozott legyen.
Az első három évben megjelenő nehézségek hátterében többnyire nevelési probléma (nem megfelelően kialakított keretek és határok, túlzott szigor, engedékenység, következetlenség. stb) esetleg az édesanya érzelmi problémája vagy családon belüli-párkapcsolati feszültség áll.
Dackorszak
A dackorszak talán az első igazán nehéz időszak a gyermeknevelésében. A két-három éves elkezdi kinyilvánítani akaratát, nemtetszését. A híres „nem” időszak. A gyerek akkor is nemmel válaszol, ha egyébként nem ezt tenné. De most egyszerűen, muszáj. Gondolhatjuk úgy is, hogy az első igazi ellenállás időszaka! A gyerek, ezen keresztül próbálgatja szárnyait, feszegeti a határokat, hogy megismerje, meddig mehet el. Hol vannak az ő határai. Mire mondja a szülő azt, hogy nem! Talán az első igazi megmérettetés a szülő számára, hogy milyen módon tudja a kereteket megszabni, azokat betartatni.
Elfogadással, türelemmel, megértéssel és a megfelelően kialakított határokkal és azok rugalmas kezelésével sokat könnyíthetünk a nehézségeken.
Soha ne teremtsük le a gyereket!
Leggyakoribb tünetek
- Nem fogad szót.
- Dobálja játékait.
- Hisztizik
- Harap, kiabál.
- Egyedül nincs el, folyamatosan szüksége van a szülő jelenlétére.
- Étkezési problémák.
Ebben az életkorban a leggyakoribb feltárható ok a nevelési probléma illetve a szorongás.
A gyerekek nagyon sok félelemmel néznek szembe fejlődésük során, ezek egy része úgynevezett fejlődést kísérő félelmek. Azonban vannak a nevelési hibák miatt kialakuló félelmek, melyek a nem kellő biztonságérzetből táplálkoznak. A gyereknek szüksége van következetességre, és megfelelő határokra, mert különben bizonytalanná válnak, kiszámíthatatlanná válik életük, és ez szorongást okoz számukra.
A szorongás kifelé vagy befelé tör utat magának, és a levezető módtól fog függeni, hogy agresszióban vagy más viselkedésben (körömrágás, visszahúzódás, sírás, testi tünet, stb) jelenik majd meg.
- Egyedül nincs el, folyamatosan szüksége van a szülő jelenlétére.
Ha a gyerek nem tud egyedül meglenni, mindig szüksége van a szülő jelenlétére, szorongás lehet a háttérben.
A szeparációs szorongás tünetei:
- Nehezen szakad el a szülőtől.
- Reggelente rosszkedvű.
- Gyakran fáj a feje.
- Hasmenése van.
- Folyamatosan csak szülői biztatásra indul el óvodába vagy iskolába.
- Minden programban, amelyben a szülőtől távol kell lennie, nem akar elmenni.
A legtöbbször együtt jár az elalvási zavarral, mert a gyermek számára az is egy szeparációs helyzet.
A szeparációs szorongás legtöbbször valamelyik szülőnek, általában az anyának. A szülő és a gyermek kapcsolata nem harmonikus inkább ambivalens. Kölcsönös függőség, teher mindkettőjük számára. A szeparációs szorongás hátterében a szeretett személy elvesztésétől
való félelem áll.
Néhány nevelési hiba:
- “Társfüggőség”
Az egyedül nevelő szülő, könnyen esik abba a csapdába, hogy minden energiájával csak a gyerekre fókuszál. Ez akkor még nehezebb, amikor a gyermek neme ellentétes a szülő nemével (fiúgyerek-anya lánygyerek-apa).
Egy ilyen kapcsolatban a gyerek vállalja a felnőtt szerepét melynek következménye hogy a szerepek felborulnak, a szülő elveszíti tekintélyét. A gyerek gyengének látja a szülőt és átveszi az irányítást.
“Nem mondunk nemet”
Félünk a gyereknek nemet mondani, és ezért minden kívánságát teljesítjük, így nem állítjuk fel azokat a korlátokat, melyekre szükség van. Ennek hátterében félelmünk áll, hogy sérül a gyermek, hogy elveszítjük a szeretetét. Következménye, hogy a gyerek rájön érzelmi zsarolással, bármit elér.
Túlzott azonosulás
Elsősorban szülői megfogalmazásokban érhető tetten, amikor a szülő a gyermek problémájáról beszél:”nagyon nehezen alszunk el” “fáj a fejünk”
Hátterében leválási probléma áll.
Határtalan szeretet “majomszeretet”
Túlzottan féltő, óvó attitűd. Mindig mindenben egyetértünk a gyerekkel, vagy legalábbis ezt mutatjuk. A gyerek nem tanulja meg, hogy a kudarcokkal szembenézzen, hogy azokkal megküzdjön.
Túl sok magyarázkodás
Mindig mindent megmagyarázunk a gyereknek, úgy viselkedünk a gyerekkel, mintha egy másik felnőtt lenne.
- Hosszas lelkizés
Az ellenőrzés hiánya
Megbízunk a gyerekbe, elhiszzük, amit mond. De a gyereknek szüksége van a szülő visszajelzéseire, ezáltal fejlődik az énképe.
Túlzott szigor
Nagyfokú merevséget okoz, rugalmatlan hozzáállás. A gyerek megteszi, amit kérünk tőle, mert fél a felnőttől, de a határok nem épülnek be a személyiségébe. Ha nincs jelen a félelmet kiváltó szülő a gyerek lázad, megszegi a szabályokat.
Következetlenség
Folyamatos játszma alakul ki, a gyermek bármit megtehet, mert semminek nincs következménye. A szülő elveszíti tekintélyét, a gyerek partneri viszonyba kerül.
Mentőakció
A gyerek nem teszi meg, amit a szülő kér, helyette a szülő teszi meg. Így egyrészt a szülői tekintély vész el, másrészt a gyerek nem tanulja meg mi a feladata, kötelessége.
Erőszakos nevelési attitűd
Túl sokáig mindent eltűr a szülő a gyereknek, majd robban. Kiabálni, veszekedni kezd a gyerekkel aki megijed, nem érti hogy mi van. A szülők következményei pedig gyakran túlzottak.
Gyerek, mint egyenrangú fél
A szülő meghallgatja a gyerek véleményét, beavatja saját életének minden mozzanatába, így túlzott terhet rak rá.
“Bocsánatkérés”
Amikor a jogos büntetés helyett bocsánatot kér a szülő, mert pl. indulatosabban szólt. Nem bünteti meg a gyereket, helyette megöleli, megpuszilgatja majd elnézést kért tőle.
Nevelési különbség a szülők között
Az egyik fél felülbírálja a másokat a gyerek előtt. A gyerek és a szülő között koalíció jön létre a másik szülővel szembe. “Vesztes fél” elveszíti tekintélyét a gyerekkel szemben.