A krónikus betegségek egyre nagyobb arányban jelennek meg a társadalomban. Emögött az egészségtelen életmód, nem megfelelő táplálkozás és mozgás hiánya éppúgy valószínűsíthető, mint a várható élettartam növekedése, mely hátterében a korszerű gyógykezelések állnak. A krónikus betegségek a szervezet egészséges működését gátolják, gyógyíthatatlanok és a betegség előrehaladása során egyre több tünettel járnak. Mindezek nagy hatást gyakorolhatnak az érintett emberek életszínvonalára, fizikai teljesítményére, szociális és érzelmi jelenlétére. A betegség lefolyása, tünetek súlyossága és ezeknek az életszínvonalra gyakorolt hatása egyén- és betegségfüggő. Mint ahogy nincs a világon két ugyanolyan ember, nincs két ugyanolyan krónikus „beteg” sem.
A friss diagnózissal együtt jár a gyászfolyamat is, ami minden olyan helyzetben jelentkezik, amikor nagy változás van az életünkben. Ez a folyamat hullámokban jelentkezhet, hol erősebb, hol gyengébb intenzitással. Amikor valaki krónikus beteg, sok mindent gyászolhat: a megváltozott életminőségét; a testét, ami korábban cinkosa volt, most pedig úgy érezheti, hogy „cserben hagyta”; az új élet korlátait; a „hibátlanságát”. A krónikus világ láthatatlan világ. Kívülről nem látható az, ahogy leépíti az önértékelésünket és az a sok munka sem, amit azért teszünk, hogy visszaépítsük azt.
Az önbizalom az egyénnek az a meggyőződése, hogy képes hatékonyan gondoskodni saját magáról. Ezt a tényezőt egy krónikus betegség rombolhatja, hiszen gyakran érezhetjük tehetetlennek magunkat, mert a tünetek megjelenésére, erősödésére sokszor semmi hatásunk nincs. Fontos, hogy megkegyelmezz magadnak, hiszen nem Te okoztad a betegséged, nincs benne semmi szégyellnivaló. Ha az önbecsüléseden szeretnél javítani, először ki kell iktatni azt, hogy mindig másokhoz hasonlítgasd magad. Mindannyian mások vagyunk, mindannyiunk betegségének a természete is teljesen eltérő. Nem az a kérdés, hogy jobb értékeid vannak-e a kontrollon, mint az előtted érkező páciensnek, hanem az, hogy saját magadhoz képest megtettél-e a lehető legtöbbet a szép eredmények elérése érdekében. A sorstársakra fókuszálás helyett gondolkozz inkább azon, hogy miben is vagy Te egyedi? Mivel tudsz másoknak példát mutatni? A betegségeden keresztül vagy attól függetlenül? Miben vagy több, mint a betegséged? Tudod-e, hogy ki vagy a betegséged nélkül és hogy kivé váltál azzal együtt? Fontos, hogy lásd, hogy teljes vagy, nem a betegséged ellenére, hanem azzal együtt. Az önbizalom javítása erősíti az öngondoskodást, ami nagyon fontos tényezője a krónikus betegséggel való együttélésnek.
Fontos tudni, hogy krónikus betegként kevesebb energiával kell gazdálkodnod és lehet, hogy Neked több időbe telik egy hétköznapi feladat elvégzése, mint másnak. Ezért fontos, hogy tiszteld Magad és a határaidat annyira, hogy tudj nemet mondani, csökkentsd a megfelelési kényszered, fejleszd az idő- és energiamenedzsmentedet. Ezekben segíthet az ún. proaktív megküzdés, ami arra utal, hogy előre megtervezed, hogy egy nehezített helyzettel hogyan fogsz megbirkózni (pl. mit eszel cukorbetegen egy céges vacsorán, hogy jutsz egy megadott helyre mozgássérülten stb.).
Mindezek mellett nagyon fontos a társas támogatás szerepe a krónikus betegséggel való megküzdésben. Ebbe az orvosi teamen kívül beletartozik a család, közvetlen környezet, illetve a sorstársakkal való kapcsolattartás is. Bár a betegséggel kapcsolatos érzelmeket még egy érintett társ sem tudja teljesen átélni, mégis jó érzés tudni, hogy nem vagy egyedül. A betegséggel járó pozitív és negatív érzelmek hatással vannak az egészségi állapotra, ezért fontos, hogy Te rendben legyél magaddal, a betegséget ne sorscsapásként, hanem egy feladatként tudd megélni és legyél büszke Magadra azért, hogy nehezített terepen is jól helyt tudsz állni. Ha mindez nehézséget jelent, a társas támogatás részeként terápiás munka is segíthet az elfogadásban, önértékelésed visszaállításában, saját magad elfogadásában és szeretetében.
(Gárdos Flóra pszichológus írása)