Manapság nehéz kiigazodni, adott mentális problémával milyen terápiás megközelítéssel dolgozó terapeutát válasszon az ember. Számos módszer közül választhatunk, most az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő, egyre elterjedtebb sématerápiát szeretnénk bemutatni.
A sématerápia alapjait Dr. Geoffrey Young fejlesztette ki a 1990-es évek elején, a problémák komplex megközelítésével egy integratív módszert dolgozott ki – azaz több terápiás módszer elemeit ötvözi, tartalmaz analitikus, viselkedés- és kognitív terápiás, kötődéselméleti, pszichodramatikus, gestalt és ego-state elemeket is. A módszer könnyen érthető, logikus felépítésű, gyakorlatias.
Sémáinkkal dolgozik, melyek igaznak megélt meggyőződéseink a világról, önmagunkról, másokról. Ezek a hiedelmek rendszerint gyermekkori, serdülőkori eredetűek, akkori élményeinkből és tapasztalatainkból alakulnak ki. Főképp olyan helyzetek kapcsán, amikor valamely alapszükségletünk sérült. Sémáink segítségünkre voltak gyermekkorunkban, hogy értelmezni tudjuk és alkalmazkodjunk a velünk történtekhez, felnőttkorban azonban akadályozhat, ha ezeken keresztül értelmezzük a világot.
A sématerápia célja, hogy megtanuljuk észlelni, megkérdőjelezni, és szükség esetén megváltoztatni maladaptív sémáinkat.
A sématerápiában nagy hangsúlyt kap a felmérés és az edukáció, kérdőívek segítségével azonosítjuk a korai sémákat, ezeket a kliens és a terapeuta együtt végzi. Fontos, hogy a páciens megértse saját működését. Ezt követően többek között élményalapú technikákkal megkezdődik a diszfunkcionális megküzdési módok feltérképezése, az aktuális nehézségek megdolgozása. A nem célravezető viselkedésminták és reakciók helyett újak kerülnek bevezetésre.
(Tollner Viktória klinikai szakpszichológus írása)