A legújabb traumafeldolgozást elősegító terápiás módszer, a Brainspotting David Grand által az EMDR-ből továbbfejlesztve egy integratív módszerré fejlődött és bármilyen klinikai megközelítéshez és terápiás stílushoz adaptálható.
Amikor David Grand az EMDR szemmozgáson alapuló technikáját alkalmazta egy női páciensén, a hölgy szeme egy bizonyos ponton, ami szokatlan esemény, megállt. Amint a szem ezen az egy térbeli ponton fixálódott, Dr. Grand erőteljes szemreflexeknek volt tanúja, melyeket ő magában annak tulajdonított, hogy a kliens mély agyi struktúrái üzennek, hogy itt van valami elzárt dolog. Ez után a kliens, míg szeme ugyanazon a ponton maradt, mintha egyre mélyebbre és mélyebbre merült volna egy jelképes belső sírboltba, ahol számtalan trauma volt eltemetve.
A Brainspotting mottója „Ahová nézel úgy érzel” azon alapul, hogy ha valami zavar minket, a kellemetlen érzésünk más, ha jobb, vagy ha bal irányba tekintünk a szemünkkel. Ha a tekintetünk irányát változtatjuk, az érzés is vele változik.
A Brainspotting az EMDR-tól technikailag abban különbözik, hogy a szem mozgás helyett brainspotting esetén a szem viszonylag mozdulatlanul egy „spot”-ra, a vizuális mező egy pontjára tekint. A „brainspot”, vagyis a vizuális mező egy pontja segít elérni azokat a neurofiziológiai hálózatokat, amelyekben az eseményekhez kapcsolódó érzelmi és fizikai élmény tárolódik, gyakran szavak nélkül, inkább testi érzetekben, fiziológiai reakciók formájában. A tekintet egy ponton tartása és a testben keletkező érzelmekre és érzetekre irányított nyitott, tudatos figyelem hozza létre azt az állapotot, amiben a traumatikus, vagy negatív érzést keltő helyzetek és velük kapcsolatos érzelmi állapotok feldolgozása az agyban és a pszicés rendszerben végbe mehet.
A brainspottingot leginkább a kettős ráhangolódás teszi hatékonnyá. A kettős ráhangolódás terapeuta és kliens között azt jelenti, hogy egyszerre van jelen közöttük – egy nagyon erős érzelmi összekapcsolódás, egy mély együttérzés (Kapcsolati ráhangolódás) – egy biológiai, az agyi-testi folyamatokra való ráhangolódás, ami sokszor nem tudatos, ezt Grand limbikus viszontáttételnek nevezte el, feltételezett agytörzsi eredetére utalva.
A brainspot és a kettős ráhangolódás együtt teszi lehetővé, hogy az agy, a neurofiziológiai hálózat és a test, akár a testi sejtek, újraszabályozzák, rendbe hozzhassák a működésüket és az orientáció is visszaálljon a korábbi, traumatikus esemény előtti, jól szabályozott működésébe.
A brainspotting elfogadja a bizonytalansági elvet, tudomásul véve, hogy az emberi agy rejtett mélységieben olyan folyamatok zajlanak, amiknek kevésbé vagyunk tudatában és amik fölött nem sok kontrollal bírhatunk, csak bízhatunk a folyamatban. A terapeuta az itt és mostban azzal dolgozik, és azt az észlelt élményt mélyíti el, amit a kliens éppen hoz, és átél. Az érzelmi tapasztalások elmélyítése és minél jobban testi szinten tudatosítása révén az agykéreg alatti területek bevonásával folyik a belső munka, ahol a fenyegető, félelemkeltő, túlélést fenyegető helyzetekre reszponzív területek és agyi struktúrák jelentik a célt. Ha a feldolgozás ilyen mély agyi szinteken tud zajlani, ez az érzelmek mély szinten történő változását is eredményezi, és nagyobb terápiás hatékonyságot eredményez.
A brainspottingban a terapeuta és kliens együtt alkotják meg az „üstökös és csóvája” -t, mely működéshez egy amennyire csak lehetséges nem beavatkozó hozzállás szükséges a terapeuta részéről, aki úgy vezeti az ülést, mintha a kliens lenne egy üstökös, a ráhangolódott terapeuta pedig csak az üstökös csóvája, aki követi őt, egy fókuszált tudatos jelenlétben.
dr. Váradi Hajnalka – Certified Brainspotting Therapist