Az asszertív kommunikáció nem más, mint a sikeres kommunikáció titka. Ez az a kommunikációs fajta, amelynek a leuralás, alárendelődés, megalkuvás, passzív-agresszió és játszmák helyett a konfliktus valódi megoldása a célja.
Aki asszertív:
– annak célja a konfliktus megoldása,
– miközben minden résztvevő fél igényeit szem előtt tartja
– ez azt is jelenti, hogy a saját érdekünknek érvényt szerezni igenis fontos
– de őszintén oda tudunk figyelni és tiszteletben tartani a másikét is
– „te-üzenet” helyett „én-üzenet”
Többféleképpen lehet én-üzenetet közvetíteni, az egyik leghatásosabb módja ennek:
– a probléma ítéletmentes leírása
– ennek a hatása rám (az érzelmek, amiket ébreszt bennem)
– egy lehetséges megoldás
Egy párkapcsolat a partnerségről, egyenrangúságról szól, ahol nagyon fontos az Ön érdeke, de nagyon fontos a másé is.
Adott egy helyzet:
Párunk mostanában rendszeresen későn ér haza munkából és ezért kevesebb időnk marad egymásra. A helyzet agresszív kezelésével az egyik fél biztos vesztesnek érezné magát, és sérülne is. Még az is lehet, hogy időlegesen megoldódna a probléma, de valószínűleg hosszabb távon inkább további feszültségek, sérelmek, felbillent egyensúly maradna hátra.
Aki behódolna, és inkább nem szólna, az nem veszi figyelembe saját szükségleteit és jogait, ami szintén káros, ráadásul a másik felet sem tartja annyira erősnek, hogy felelősséget vállaljon. Egy passzív-agresszív megnyilvánulás pedig mindkét félben kellemetlen érzéseket, és csak további, mindenkinek ártó játszmákat generálna.
Egy asszertív reakció viszont, például valahogy így hangzana:
„Mostanában egyre kevesebb időt töltünk együtt. Őszintén szólva, hiányzol, félek, hogy elveszítelek, emiatt érzem, hogy egyre feszültebb is vagyok. Elmondod, mi történik veled, hogy te mit érzel, és keresünk rá ketten megoldást?”
Persze nem lehet megspórolni a mélyebb önismereti munkát sem, hiszen nagyon fontos kideríteni, hogy nem állnak-e mélyebb sérelmek, bizonytalanságok is a háttérben.