Az identitás szóról manapság több dolog is eszünkbe juthat, a reflektorfény vakító lámpájáról levéve tekintetünket megnézhetjük, mi is az az identitás komplexitásában és a fiatal felnőttek életében milyen szerephez jut.
Erik H. Erikson fejlődéspszichológus dolgozta ki a pszichoszociális fejlődéselméletet, központban tartva azt, hogyan alakulnak az emberi érzések, gondolatok a korral és a szociális hatásokkal kapcsoltan. Az általa felépített fejlődésmodell ötödik szakasza, az identitás alakulásával foglalkozik, mely 18-22 éves kor körül jut központi szerephez és utána is formálódik. A mai felgyorsult világban, ahol az önálló élet elkezdése egy fiatal személynek nagyban nehezített financiális okokból, miközben az média és a környezet gyakran azt sugallja bármi elérhető, érdemes egy percet eltölteni azzal, miért olyan sok a szorongásos-depressziós tüneteket, krízisközeli állapotokat gyakran megélő fiatal manapság.
Az identitás alakulása egy életen át tartó folyamat, mert az ember más és más kihívásokkal teli környezetben találja magát így különböző szerepmintákat követ és vesz fel, (pl. egyetemista, munkatárs, anya, apa, stb.) amin keresztül könnyebb megélni akár megterhelő élethelyzeteket. Az identitást egy azonosulási folyamatként is értelmezhetjük, magatartásformákat, értékrendszereket sajátítunk el kisgyerekkorunktól kezdődően, amikhez valamiért kötődünk. Szemünk előtt vannak modelljeink, akik példát mutattak, vagy mutatnak, ezzel megkönnyítve a szituációkhoz való alkalmazkodásunkat.
A fiatal felnőttkor azonban egy félelmekkel teli világgal találjuk szembe magunkat, ha a médiát nézzük. Klímaválság, háború, gazdaság ingatag volta, állás találás nehézségei és a felgyorsult világhoz alkalmazkodó karrierterv dinamikus fejlesztése. Amikor az identitáskeresés fő kérdését- „Ki vagyok én a világomban?” keveredik az egzisztenciális központi kérdéssel „Miért vagyok én a világon?” az szétszakíthatja a tudat védekező rendszereit és masszív bizonytalanyság-érzéseket, sok szenvedést eredményezhet.
Még az előbbi kérdésre a kötődésekben és preferenciákban, azonosulásokban kell gondolkodnunk, az utóbbi kérdéskörre az életfilozófia megtalálása adhat megkönnyebbülést. Ha ezek megvannak, az ember tudatosabban állít maga elé célokat, melyekben motivált tud maradni. Nem kell folyamatos félelmet éreznie, hogy lemarad valamiről, vagy hogy nem élt eleget. Egy-egy életszakaszban biztonsággal tölthet el időt, kiélvezheti a fiatal felnőttkor szabadságát és a változások izgalmát.
(Kodela Júlia klinikai szakpszichológus jelölt, integrat