A sport és a pszichológia rengeteg közös vonással rendelkezik: mindkettő esetében célokat tűzünk ki, amelyeket a lehető leghatékonyabb eszközökkel szeretnénk elérni, és a teljesítményünket is folyamatosan próbára tesszük.
Jelentős támogatást jelent mind az edzőtől, mind a pszichológustól kapott segítség, azonban a kívánt eredményt csak a saját befektetett munkánknak köszönhetően érhetjük el. A két terület közötti párhuzamokat és szakmai átfedéseket saját magam is megtapasztalhattam, hiszen pszichológusi karrierem mellett először válogatott vívóként, majd edzőként is dolgoztam.
Ezt a két területet hangoltam össze a sportpszichológiában, amelyben a versenysportban és a pszichológiában szerzett tapasztalataimat egyedi módon ötvöztem. A sportéletben eltöltött éveim garanciát biztosítanak arra, hogy meg tudom érteni mind a sportolók, mind az edzők érzéseit, problémáit, kihívásait és gondolatait, valamint a sportpszichológia eszközeivel profi segítséget tudok nyújtani nekik a céljaik elérésében.
Munkám során problémafókuszú megközelítést alkalmazok: a sportolóval közösen kitűzünk egy tiszta, világos célt, majd minden rendelkezésre álló eszközt felhasználva segítem őt abban, hogy azt el is érje. A problémák, amellyel a sportpszichológiai foglalkozásokon dolgozni tudunk, igencsak sokfélék lehetnek:
- önbizalomhiány
- túl erős izgulás a versenyeken
- koncentrációs problémák
- motiválatlanság vagy túl nagy bizonyítási vágy
- rosszabbak az eredmények, mint amit a képességeim alapján várnék
- felépülés sérülésből
- konfliktus edzővel vagy csapattárssal
Sportpszichológusként sokféle problémát kell megoldanunk, amelyekhez a bevethető eszközök széles választékával rendelkezem. Ilyenek például a mentális tréning, – ami a mozgástanulástól kezdve a hibajavításon át rengeteg területen tud segíteni – a különböző relaxációs és légzési technikák – amelyek enyhíthetik a stressz tüneteit és megfelelő állapotba hozhatják a versenyzőt a fontos téthelyzetek előtt – vagy az imagináció, amely segíthet előre felkészülni a nehéz helyzetekre.
Ezek a módszerek bár bizonyítottan hatékonyan segítenek a teljesítmény fokozásában és néha önmagában elegendő erőforrást nyújtanak a probléma leküzdéséhez, azonban azt vallom, hogy a végső megoldáshoz a probléma gyökerét kell megtalálni, majd azt kell megérteni, hogy az aktuális elakadás miért jelent meg és hogyan alakult ki. Ars poeticám, hogy az adott probléma forrását kell megszüntetni, hogy a sportoló ne tüneti kezelést kapjon, hanem fejlődése, és a helyzetre való rálátása adja meg a magabiztosságát. Ehhez az állapot eléréséhez nagyon fontos a jó önismeret és a múltbéli események megértése egy támogató és elfogadó közegben. A sportolóval folytatott közös munka során minden szakmai és sportolói tapasztalatomat ennek szellemében használom fel a versenyző testi-lelki fejlődése érdekében.
Ahhoz, hogy a fent leírtakat pontosabban be tudjam mutatni, összefoglalom néhány korábbi esetemet röviden:
- Egy 16 éves lány keresett meg. Nem volt pontos elképzelése azzal kapcsolatban, hogy mik a céljai, csak érezte, hogy az aktuális szezon nem úgy megy neki, ahogy azt szeretné. A hazai versenyeken nem jutott a legjobb nyolc közé, sokszor korábban kiesett, ami érzelmileg megviselte. A kitűzött célunk ennek megfelelően a teljesítmény fokozása lett. Hamar kiderült, hogy téthelyzetben nehezen koncentrál, ezért figyelemfejlesztő technikákat alkalmaztunk, amik hamarosan mind a sportban, mind a tanulásban megmutatták a pozitív hatásukat: nem csak sokkal eredményesebb lett a versenyeken (már nemzetközi versenyeken is nagyszerű helyezéseket ért el), de a jegyei is javultak az új tanévben. Ez már önmagában komoly eredmény, azonban fontosnak tartottam, hogy rájöjjünk, hogy mi okozza a koncentrációs problémákat a téthelyzetben. Azt találtuk, hogy olyan nagyon vágyott arra, hogy bebizonyítsa, hogy ő jó sportoló, hogy a versenyeken gyakran öntötték el olyan erős érzelmek, amiket nem tudott kezelni és ezek az érzelmek akadályozták a koncentrációban. Miután ez számára is világos lett, el tudtunk kezdeni dolgozni ezeknek az érzelmeknek a feldolgozásán, ami jobb önismerethez vezetett és ezután sokkal kiegyensúlyozottban tudott készülni a versenyekre.
- Egy 13 éves szertornász keresett meg azzal a tipikus problémával, hogy a versenyen sokkal gyengébb teljesítményt tudott nyújtani, mint edzéseken. Téthelyzetben jóval többet hibázott, mint a gyakorlás során, sokszor olyan gyakorlatoknál is, amelyek korábban tökéletesen mentek neki. Emiatt a versenyeken kialakult benne egy destruktív izgalom, ami miatt még rosszabb eredményeket ért A versenyszorongást hamar elkezdtük csökkenteni különböző légzési és relaxációs technikákkal, amelyek valóban javítottak a teljesítményén. Emellett megvizsgáltam azt is, hogy milyen célokat tűz ki magának és azt találtam, hogy irreálisan magasak az elvárásai: gyakorlatilag a tökéletes sem volt elég jó neki. Mikor ezt közösen megbeszéltük, kiderült, hogy a jó sporteredményekkel édesapjának szeretne bizonyítani, aki nehezen és ritkán mutatta ki elismerését a fiának. Szülőkonzultáció során sikerült ezt a helyzetet az apával is tisztázni, majd a sportolóval új, reálisabb célokat tudtunk kitűzni, amelyek rövid időn belül a versenyeken is jobb eredményekhez vezettek.
- Egy 22 éves sportoló keresett meg, aki erős szorongást élt meg, miközben egy bokasérülésből épült fel. Mint elmondta, már többször volt hasonló sérülése és fél, hogy felépülése után újból rá fog sérülni. Úgy érezte, hogy az edzője nem ad neki elég időt a teljes felépülésre. A helyzetből adódó stresszt relaxációs technikákkal sikerült enyhítenünk és az edzővel való konzultáció eredményeképpen a versenyző több időt kapott a rehabilitációra. Ebben az esetben fontos volt, hogy közös nevezőre hozzuk a sportoló és az edző céljait: bár a hosszabb felépülési idő miatt az aktuális szezon rosszul fog sikerülni, de így hosszabb sportkarrier elé nézhet a versenyző, mivel kevésbé szorong az újbóli lesérülés miatt, amire kisebb is így az esély.