Mindannyian tapasztaltunk már olyat, hogy egy szokatlan testi tünet miatt megijedtünk. Egy napokig tartó fejfájás, egy erősebb szívdobbanás vagy egy váratlan fájdalom olykor könnyen elindítja bennünk a kérdést: vajon nincs valami komolyabb bajom?

Az egészségünkkel kapcsolatos aggodalom alapvetően nem probléma. Sőt, bizonyos mértékig kifejezetten hasznos: segít felismerni, ha orvosi segítségre van szükségünk, és hozzájárul ahhoz, hogy vigyázzunk magunkra.

Előfordul azonban, hogy az aggodalom fokozatosan túlnő ezen a szerepen, és egyre nagyobb helyet foglal el a mindennapokban. Ilyenkor már nem az egészségünkről való gondoskodásról van szó, hanem olyan állapotról, amely jelentős szenvedést okozhat. Ezt a jelenséget nevezi a köznyelv hipochondriának, a szakirodalom pedig ma már inkább betegségszorongásnak vagy egészségszorongásnak.

Hipochondria, egészségszorongás, betegségszorongás – mit takarnak ezek a fogalmak?

A hétköznapi szóhasználatban a „hipochonder” kifejezést sokszor könnyelműen használják, a jelenség mögött álló szenvedés azonban valódi.

A mai diagnosztikai rendszerek pontosabb elnevezéseket használnak. A betegségszorongásos zavar lényege, hogy valaki tartósan és erőteljesen fél attól, hogy súlyos betegsége van vagy lesz – miközben testi tünetei enyhék, vagy egyáltalán nincsenek. Fontos árnyalat, hogy egy fennálló testi betegség önmagában nem zárja ki a betegségszorongást: a kettő együtt is jelen lehet.

Fontos: a betegségszorongás nem azt jelenti, hogy a testi panaszokat ne kellene komolyan venni. Az orvosi kivizsgálást semmilyen pszichológiai magyarázat nem helyettesíti. A pszichológiai segítség ott kezdődik, ahol a kivizsgálás megtörtént, és a félelem ennek ellenére is megmarad.

Mi a különbség az egészséges aggodalom és a betegségtől való szorongás között?

A legtöbb ember időnként megijed egy testi tünettől, ugyanakkor egy orvosi vizsgálat, egy megnyugtató lelet vagy a tünetek elmúlása általában elegendő ahhoz, hogy a félelem csökkenjen.

Betegségektől való fokozott szorongás esetén azonban a megnyugvás gyakran csak átmeneti. A negatív vizsgálati eredmények ellenére újra és újra felmerül a gondolat, hogy valami mégis rejtve maradt. Az érintett személy sok időt tölthet a teste megfigyelésével, az internetes tünetkereséssel vagy azzal, hogy másoktól próbáljon megnyugtatást kapni.

Az egyik leggyakoribb félreértés a betegségektől való szorongással kapcsolatban, hogy az érintettek „csak beképzelik” a tüneteiket. A valóság ennél jóval összetettebb: a testi érzetek valósak, ahogyan a félelem is. A nehézséget inkább az okozza, hogy ezek a jelzések túlzott jelentőséget kapnak, és könnyen súlyos betegség bizonyítékaként értelmeződnek.

Mi történik ilyenkor a gondolkodásban?

Egyes pszichológiai megközelítések szerint a betegségtől való félelem megértéséhez az egyik legfontosabb kérdés az, hogyan értelmezzük a testi jelzéseinket.

A testünk folyamatosan küld különböző jelzéseket. A legtöbb esetben ezek ártalmatlanok: egy izomrángás, egy enyhe szédülés, egy gyorsabb szívverés vagy egy átmeneti fájdalom az élet természetes velejárója lehet.

Amikor azonban valaki fokozottan érzékennyé válik az egészségével kapcsolatos veszélyekre, ezek a hétköznapi jelenségek könnyen fenyegető jelentést kapnak:

• egy egyszerű fejfájásból agydaganat,
• egy múló mellkasi szúrásból szívbetegség,
• egy nyirokcsomó-megnagyobbodásból súlyos daganatos betegség

lesz a gondolatok szintjén.

A szorongás hatására ráadásul a figyelem egyre inkább a testre irányul. Az ember olyan jelzéseket is észrevesz, amelyek mellett korábban gond nélkül elsiklott volna, és ez tovább erősítheti azt az érzést, hogy valóban baj van.

Miért marad fenn a betegségtől való félelem?

Sokak számára meglepő lehet, hogy a betegségtől való szorongást gyakran éppen azok a próbálkozások tartják fenn, amelyekkel az ember megpróbál megnyugodni.

Képzeljük el, hogy valaki egy testi tünet miatt aggódni kezd. Rákeres az interneten, elolvassa a lehetséges betegségeket, majd egyre ijesztőbb információkkal találkozik. Ettől még szorongóbb lesz, ezért újabb oldalakat keres fel, vagy megkérdez másokat.

Hasonló folyamat játszódhat le az ismételt önvizsgálatok vagy a gyakori megnyugtatáskérés esetén is. Bár ezek rövid távon csökkentik a feszültséget, hosszabb távon azt az üzenetet erősítik meg, hogy a megnyugváshoz mindig újabb ellenőrzésre vagy megerősítésre van szükség. Így a szorongás nem tanul meg magától lecsengeni, hanem minden alkalommal új lendületet kap. Így alakul ki az ördögi kör.

A betegségtől való félelem ördögi köre

Képaláírás: A betegségtől való félelem ördögi köre – a megnyugtatáskeresés rövid távon segít, hosszú távon fenntartja a szorongást.

1. Testi jelzés – megjelenik egy szokatlan érzet, pl szédülés, gyomorfájás
2. Negatív automatikus gondolat– „Biztos valami nagy baj van velem.”
3. Aggodalom – a gondolatok miatt nő a feszültség és a félelem
4. Fokozott figyelem a testre – minden testi érzetre fokozott figyelem irányul
5. Megnyugtatáskeresés – internetes tünetkeresés, önvizsgálat, kérdezősködés.
6. Átmeneti megkönnyebbülés – a feszültség rövid időre csökken.

A szorongás és a testi tünetek ráadásul kölcsönösen erősíthetik egymást. A feszültség önmagában is okozhat szívdobogásérzést, izomfeszülést, alvászavart vagy emésztőrendszeri panaszokat, amelyek aztán újabb aggodalmak forrásává válhatnak.

Amikor nem keresés, hanem elkerülés a válasz

Nem mindenki reagál ugyanúgy. Van, aki egyre több orvosi vizsgálatot kér, és van, aki éppen ellenkezőleg: halogatja vagy teljesen elkerüli az orvoshoz fordulást, mert fél a rossz hírtől. Az elkerülés ugyanúgy fenntartja a szorongást, mint a túlzott ellenőrzés – csak sokkal kevésbé látható kívülről, és a valódi egészségügyi kockázatot is növelheti.

Miért alakul ki fokozott félelem a betegségektől?

Egyetlen magyarázat nincs. A kutatások szerint vannak, akik veleszületetten érzékenyebbek a szorongásra vagy a veszélyek észlelésére, ehhez pedig az élet során szerzett tapasztalatok is hozzáadódhatnak.

A lehetséges kockázati tényezők közé tartoznak például:

• korábbi betegségekkel kapcsolatos tapasztalatok, akár saját élményként, akár egy közeli hozzátartozó betegsége vagy elvesztése révén;
• megterhelő életesemények, amelyek fokozott sérülékenységet alakítanak ki az egészséggel kapcsolatos veszélyekkel szemben;
• tanult mintázatok: ha valaki gyermekkorában azt tapasztalta, hogy a betegségek különösen veszélyesek, vagy azt látta maga körül, hogy a testi tünetek állandó aggodalom tárgyát képezik.

Napjainkban mindehhez társul az információk korábban elképzelhetetlen mennyisége. Néhány kattintással hozzáférhetünk szinte bármilyen betegséggel kapcsolatos tartalomhoz, ezek az információk azonban nem mindig segítik a tisztánlátást – sok esetben inkább növelik a bizonytalanságot és a félelmet.

A betegségszorongás tünetei – mire érdemes figyelni?

Az első lépés gyakran annak felismerése, hogy nem feltétlenül maga a testi tünet okozza a legnagyobb szenvedést, hanem az arra adott gondolati és viselkedéses reakciók.

Érdemes megfigyelni:

• Milyen gyakran ellenőrzöm a testemet?
• Mennyit keresek rá tünetekre az interneten?
• Milyen gyakran kérek megnyugtatást másoktól?
• Mennyi időt töltenek ki a betegséggel kapcsolatos gondolatok a napjaimban?
• Elkerülök-e olyan helyzeteket, orvosi vizsgálatokat vagy tartalmakat, amelyek felkavarnak?
• Mennyire befolyásolja mindez a munkámat, a kapcsolataimat, az alvásomat?

Ha az egészséggel kapcsolatos félelmek tartósan jelen vannak, jelentős szorongást okoznak vagy beszűkítik a mindennapi életet, érdemes szakember segítségét kérni.

A betegségtől való félelem kezelése – mi segít?

A jelenlegi kutatások szerint a betegségszorongás kezelésében különösen hatékonyak azok a pszichológiai módszerek, amelyek segítenek felismerni és megváltoztatni a szorongást fenntartó gondolkodási és viselkedéses mintázatokat. Számos kutatási bizonyíték áll rendelkezésünkre azzal kapcsolatban, hogy a kognitív viselkedésterápia (KVT) az egyik leghatékonyabb kezelési módszer a betegségszorongás kezelésében. Kedvező eredmények állnak rendelkezésre az elfogadás- és elköteleződés-terápiával (ACT), valamint a mindfulness-alapú megközelítésekkel kapcsolatban is, ezek kutatási háttere azonban egyelőre szűkebb. Egyes esetekben, orvosi vagy pszichiátriai konzultáció alapján, gyógyszeres kezelés is szóba jöhet, különösen akkor, ha a betegségszorongás mellett más szorongásos vagy depressziós tünetek is jelen vannak.

Összegzés

A betegségtől való félelem olyan élmény, amelyet kisebb-nagyobb mértékben szinte minden ember megtapasztal élete során. Amikor azonban az egészséggel kapcsolatos aggodalom tartóssá válik és a figyelem középpontjába kerül, jelentősen ronthatja az életminőséget.

A jó hír, hogy ma már egyre többet tudunk arról, hogyan alakul ki és mi tartja fenn ezt a problémát. A kutatások alapján pedig olyan hatékony pszichológiai módszerek állnak rendelkezésre, amelyek képesek csökkenteni a szorongást, és visszaadni azt a szabadságot, amelyet a betegségektől való félelem gyakran elvesz az embertől.

GYIK 

Mi a hipochondria pontos neve a szakmai nyelvben? A köznyelvi „hipochondria” helyett ma a betegségszorongásos zavar, illetve az egészségszorongás kifejezéseket használjuk. A hangsúly a tartós, súlyos betegségtől való félelmen van, nem a tünetek meglétén vagy hiányán.

Beképzelik a hipochonderek a tüneteiket? Nem. A testi érzetek valósak, ahogyan a félelem is. A nehézség abban rejlik, hogy ezek az ártalmatlan jelzések súlyos betegség bizonyítékaként értelmeződnek.

Miért nem nyugtat meg a negatív lelet? Mert a megnyugtatás rövid távon csökkenti a feszültséget, hosszabb távon viszont megerősíti azt az üzenetet, hogy a veszély valós, és ellenőrizni kell. Így a megnyugvás egyre rövidebb ideig tart.

Meggyógyítható a betegségtől való félelem? A szorongás jelentősen csökkenthető. A kognitív viselkedésterápia bizonyítottan hatékony: nem arról győz meg, hogy „nincs semmi baj”, hanem abban segít, hogy másképp viszonyulj a testi jelzésekhez és a bizonytalansághoz.