Harmadik fél a kapcsolatban
„Csak a közös feladataink miatt vagyunk együtt. Semmi nincs közöttünk.”
Intimitás csökkenése, kiábrándultság, párkapcsolat elhanyagolása.
A párkapcsolat kezdetén a pár tagjai szinte egyé olvadnak, érzelmeik vezérlik, mindent együtt csinálnak. Ezt a szimbiózis szakaszának nevezzük. Később – az érzelmek enyhülésével – előtérbe kerülnek az egyéni igények, vágyak. Ez a differenciálódás szakasza. Majd a pár tagjai kifelé fordulnak a külvilág felé, és a párkapcsolatban nem megélhető igényeiket (pl. baráti kapcsolat, munkahelyi elismertség…stb.) megpróbálják kielégíteni. Ez a szakasz a gyakorlás. Ha túlságosan intenzív a környezet felé való fordulás, és ha a párkapcsolatban elfojtott – ámbár megélhető – igényeket elsődlegesen máshol próbálja az illető kielégíteni, akkor gyakorta alakul ki a párkapcsolat egyik vagy másik tagjánál külső kapcsolat.
Erre számtalan jel utalhat, amelyek ritkán tűnik fel a másik félnek, legtöbbször csak utólag azonosíthatóak:
- nem osztja meg problémáit párjával,
- kevesebb időt tölt otthon,
- szexualitás, intimitás csökkenése,
- egyéni igények ki nem fejezése.
Ezen tünetek mögött legtöbbször a saját igények elnyomása, ki nem fejezése, vagy a kapcsolatban való bizonytalanság áll. Minden emberben természetes módon élnek olyan igények, amelyek a párkapcsolatban nem élhetőek ki: szülőkkel való kapcsolattartás, baráti kapcsolatok fenntartása, munkahelyi elismerés…stb.
Akkor válik valaki nyitottá más kapcsolatok felé, ha olyan igénye nem elégítődik ki, amit a párkapcsolaton belül kellene megélnie: pl. szexuális vágyak, elismerés, tisztelet, intimitás, őszinteség, bizalom…stb. Ezek sokszor rejtett módon határozzák meg viselkedésünket, érzéseinket, és a későbbi külső kapcsolat gyakran egyszerű emberi/baráti/munkahelyi kapcsolatként indul.
Ha úgy érzi párkapcsolatában nemcsak ketten élnek, hanem párjának külső kapcsolata van, vagy meglévő külső kapcsolatát szeretné felbontani és párkapcsolata felé nyitni, forduljon felénk bizalommal és jelentkezzen. A külső kapcsolatok okozta konfliktusokat nehéz önerőből megoldani.
Legfontosabb egyéni igényeink elmondása párunknak, még akkor is, ha számára az bántó lehet. Ezek megosztása a másikban és párkapcsolatunk erősségében való bizalmunk jele, megoldása pedig a párkapcsolat, minőségét, kohézióját növeli.
Párterápia során ezt a feltárulkozást segítjük, hogy nyílttá váljon az elnyomott, elhallgatott igény, melyből a külső kapcsolat iránti igény fakad. Ha a pár tagjai valóban elkötelezettek egymás iránt, képesek az őszinte megértésre és megbocsátásra, nincs olyan helyzet ahonnan már nem érdemes a párkapcsolat fennmaradásáért tenni.
Minden ember képes a harmonikus párkapcsolatra, de néha külső segítségre van szükségünk ahhoz, hogy megtaláljuk, miként tudunk teljes és boldog párkapcsolatban élni társunkkal.