Kedves Látogató!

Ahogy ezeket a sorokat olvassa, talán már megjelent Önben az elképzelés, hogy elinduljon egy olyan úton, ahol Önmaga mélyebb megismerése felé fordul. Ezzel pedig máris megtett egy nagyon bátor lépést afelé, hogy úgy éljen, ahogyan szeretne.

Hiszek abban, hogy minden ember önmagának a legjobb ismerője, és valahol már rendelkezik mindazokkal a válaszokkal, amiket keres. Pszichológusként abban szeretnék segítséget nyújtani a hozzám fordulóknak, hogy feltegyem azokat a kérdéseket, illetve felkínáljam azokat perspektívákat, amelyek segíthetnek ezeket a válaszokat megtalálni – lámpásként világítják meg az önmagunkkal való szembenézés kalandos, egyszerre felszabadító és félelmetes ösvényét.

Úgy gondolom, a legnehezebb helyzetek is magukban hordozzák a személyes fejlődés lehetőségét. Ám ehhez először meg kell találni a kiutat, hogy a történtekre kellő távolságból, már a történetünkként tekinthessünk, és csak ezután kezdhetjük el keresni, azt, hogy a veszteségek mellett mi az, amit kaptunk is. Mindez egyszerűbb, ha az életünkben van egy biztonságos tér, ahol valaki meghallgat bennünket és figyel ránk, úgy, hogy közben nem ítélkezik és nem próbál tanácsot adni.

„Valaki már járt odalent a mélyben, és felhozta nekünk a szavakat.” (Jeanette Winterson)

Igény szerint a közös munkánkat az irodalomterápia módszerével is színesíthetjük. Az irodalomterápia során valamilyen szöveggel dolgozunk – ez nem kell, hogy szépirodalmi mű legyen, lehet akár egy dalszöveg vagy saját írás is. Amellett, hogy a szöveggel való munka esztétikai élményt is nyújt, hídként szolgál a kliens és a pszichológus, illetve a kliens és annak saját belső világa között, mivel könnyebbé teszi az érzelmek és gondolatok felismerését, megfogalmazását.