Meggyőződésem, hogy az egyik legnagyobb ajándék, amit egymásnak adhatunk, az őszinte figyelem: amikor úgy igyekszünk a lehető legjobban megérteni valakit, hogy közben feltétel nélküli elfogadással és nyitottsággal tekintünk rá. Az ebben való mély hitem alapozta meg azt a belső meggyőződést, hogy a pszichológusi hivatás egy olyan út, amelyben élethosszig otthonra találhatok.

Célom, hogy a hozzám érkezők a közös munka által közelebb kerülhessenek önmagukhoz, bátrabban képviselhessék a szükségleteiket, és fokozatosan létrehozzák azt az életet, amelyben szabadabbnak, teljesebbnek és önazonosabbnak érzik magukat.

Hiszem, hogy a változás egyik legfontosabb feltétele, hogy legyen egy hely, ahol biztonságban érezhetjük magunkat. Ahol nem kell félnünk attól, hogy kimondjuk azt, ami fáj, ami bizonytalan, vagy amit talán még önmagunk előtt is nehéz felvállalnunk. Munkám során kiemelt figyelmet fordítok arra, hogy ezt a helyet mindenki számára megteremtsem.

A szexualitással kapcsolatos nehézségek kimondása önmagában is bátor lépés, hiszen ez az egyik legfontosabb, de talán leginkább sérülékeny részünk. Hiszem, hogy a szexualitás nem csak a két ember közötti mély kapcsolódási forma, hanem önmagunk megismeréséhez is vezet, és az önmagunkhoz való kapcsolódást is erősíti. Minden alkalommal hálát érzek azért, ha valaki a bizalmába fogad és képes a saját, egyéni tempójában és megfogalmazása szerint megosztani velem a nehézségeit ezen a területen.

A testünkhöz, vágyainkhoz és határainkhoz való viszonyunkat átszőhetik korábbi élményeink, elvárásaink és önmagunkról alkotott elképzeléseink: ezek feltárása lehetőséget teremthet arra, hogy tisztábban lássuk saját szükségleteinket, tudatosabban hozzunk döntéseket, könnyebben húzhassunk határokat és szabadabban tudjunk kapcsolódni önmagunkhoz. A közös munka során együtt keressük, mi állhat a szexualitásban és az intimitásban megélt nehézségek, szorongások vagy visszatérő mintázatok hátterében. Figyelmet fordítunk többek között

• a korábbi tapasztalatokra
• a kapcsolati mintákra
• az automatikus reakciókra
• a vágyak és szükségletek felismerésére
• a saját határok felismerésére és erősítésére

A cél nem az, hogy megfeleljünk valamilyen külső elvárásnak, hanem hogy megtaláljuk az egyéni utat egy olyan szexuális élet felé, amelyben az egyén saját határai, a bizalom, a biztonság, a felszabadultság, az öröm és az önazonosság érvényesülnek.

A szorongás mindannyiunk életének része, mégis előfordulhat, hogy idővel túlságosan nagy teret foglal el a mindennapjainkban és olyan helyzetektől is visszatart minket, melyekben szabadon szeretnénk jelen lenni. Legyen szó társas helyzetekben megélt félelmekről, a mások véleményétől való szorongásról, lehangoltságról vagy a szexualitásban átélt nehézségekről, fontosnak tartom, hogy megtanuljunk megértéssel fordulni a szorongásunk felé és felismerni a mögötte húzódó gondolatokat és érzéseket.

A közös munka során éppen ezért arra törekszem, hogy teret adjunk az érzéseknek és megpróbáljuk megérteni azokat a tapasztalatokat, gondolatokat és viselkedési mintákat, amelyek a jelenlegi nehézségekhez kapcsolódnak. Ez a megértés segíthet felismerni azt, hogy hol van lehetőségünk változtatni, és hogyan tehetünk olyan lépéseket, amelyek közelebb visznek egy kiegyensúlyozottabb, kevesebb szorongással járó élethez.

Célom, hogy a hozzám érkező idővel képessé váljon arra, hogy az automatikus reakcióit felismerve, majd azokat legyőzve másképpen tudjon jelen lenni egy olyan helyzetben, ami korábban rendszerint nehézséget okozott számára. Feltétel nélkül hiszek abban, hogy a közös munka során ez a készség elsajátítható és olyan kulcsot adhat az egyén kezébe, amivel sok, korábban még zárt ajtó is lépésről lépésre kinyithatóvá válik az életében.