Amikor visszagondolok gyermekkoromra, számos olyan emlékkép jut eszembe, melyben az empátia, a másokra való figyelem központi kulcsszereplők. Akkor sem volt idegen élmény, hogy segítsem a körülöttem lévőket. Ez az irány a korom előre haladtával csak erősödött, így választott engem a pszichológusi hivatás.

Életünk során számos olyan helyzettel szembesülünk, mely arra késztet, hogy megkérdőjelezzük, megvizsgáljuk azt a képet, amit önmagunkról alkottunk. Ez egy teljesen természetes folyamat, remek alkalom arra, hogy önismeretünket fejlesszük. Ez a vizsgálat sokszor egyedül is lezajlik, de időnként úgy érezhetjük, hogy jó lenne egy külső segítség, aki végigkísér ezen az úton. Ez a kísérő lehet egy barát, egy családtag, de egy szakember is.

Hiszem azt, hogy a kapcsolatainkban szerzett sérüléseink a kapcsolataink által gyógyulhatnak igazán. Így ne féljünk szakmai segítséget kérni.